Bevezetés

Az utcán a sötétség honolt, a szél csak óvatosan cirógatta az arcomat. A lámpák fénye már aligha világította be a környéket. Csendesen vonultam hazafelé az esti buliról, amire a baráti társaságommal mentem. Hogy mit keresek ilyenkor a kihalt utcán, ráadásul egyedül? Szívás, hogy a haverom kocsijában csak 5 ülés volt. Természetesen feláldoztam magam, mivel én kevésbé szorultam fuvarra, nem úgy, mint a többiek. Olyan részegre itták magukat, hogy egy lépést is képtelenek lettek volna megtenni. Egyre hidegebb volt. Az időjárással arányosan szedtem egyre fürgébben a lábam. Az aszfalt mélyedéseiben a tegnapi eső maradványa pihent. Az egyik utca sarkára érve sikeresen megcsúsztam, majd táskám tartalma a földre zuhant. Remek, gondoltam magamban. Hogy lehet ekkora szerencsétlen? A lábaim kezdtek átfagyni, fedetlenek voltak a szoknyám végett. Olyan gyorsan pakoltam vissza a cuccaimat a táskámba, amilyen gyorsan csak lehetett. A bökkenő az volt, hogy ekkora már nem voltam egyedül.