1. fejezet

Kyungsoo

Szedegettem a holmikat, amikor két másik kéz csatlakozott. Először nem zaklatott fel, de három másodperc elteltével leesett, hogy mi is történik. Felpillantottam és egy mélybarna szempárral találkoztam. A reakció. Na igen, a reakcióm az, amin változtattam volna. Reflexből felkaptam a legkeményebb tárgyamat a földről (ez esetben a fésűmet), majd megütöttem vele. 

Fogalmam sincs, hogy miért tettem, de egyszerűen halálra rémültem. 

Az ismeretlen hirtelen az orrára szorította a kézfejét, szemeit behunyta a fájdalomtól. A torkát nyögésre hasonlító hangok hagyták el. 

Az ütésem lendületétől hátraestem, majd lábaimmal messzebb löktem magam az idegentől. A levegőt hevesen kapkodtam, attól féltem, hogy menten megfulladok. A tekintetem a földön heverő tárgyakra siklott. Rúzs, tükör, műanyagpalack, dezodor. Dezodor. Ez az! Felkaptam a nemrég vett illatszert, és újabb ütésre készültem, azonban az már nem jött össze. A fiú megragadta a kezemet, majd hátra tepert. Az arca pár centire került az enyémtől. Még szerencse, hogy nem járt erre senki rajtunk kívül, mert ez a jelenet beillett volna valami pornófilmbe. 

Most, hogy ilyen közel került hozzám, megvizsgáltam. Körül-belül velem egyidős, alacsony fiú volt. A haja feketének tűnt, de a lámpák halvány fényében megcsillantak barnás árnyalatok is. Ajkai kicsik voltak, de annál húsosabbak. Dús, fekete szemöldöke mérgesen borult a hatalmas szemeire. Orra közepén egy hatalmas seb ékelődött, amiből a vér frissen csordogált. Te jó ég, betörtem az orrát. Egy apró csepp a véréből rácsöppent az arcomra, ami ilyenkorra már biztosan lángokban állt. A számat segítségkiáltásra nyitottam, de ebben is megakadályozott. Vastag mutatóujját az ajkaimra emelte, majd halkan megszólalt: 

-Csendet.

 

A hangja volt a legcsábítóbb benne, mély és tekintélyt parancsoló. Beugrott, hogy még mindig a földön fetrengtünk. 

Az agyamban hevesen kattogtak a fogaskerekek. Minden magamban feltett kérdésre, egy újabb kérdéssel válaszoltam. Most mit akar? Meg akar erőszakolni? El akar rabolni? Miért így támadt rám? Mi van ha nem is akar tenni velem semmit? Nyugalom Yura. Próbáltam nyugtatni önmagam. Az ujját változatlanul a számon tartotta. Óvatosan felhúzott, egészen az ülő pozícióig. Szemben ültem vele. A támadóm elengedett, majd kétségbeesetten rám nézett. A kezével nyugalomra intett.

-Nyugi.- Mondta egy kicsit lágyabban.

Olyan képet vágott, mint egy agyonszidott kiskutya. Mivel rájöttem, hogy a srác nem valami veszélyforrás, én is beszélni kezdtem. 

-J-Jól vagy?- kérdeztem aggódva az orrára utalva. 

-Persze, én...- dadogott- Nem akartalak megrémiszteni, vagy ilyenek. Sajnálom.- Sütötte le kiskutya szemeit.

Mekkora barom vagyok. Hátat fordítottam neki, és előkaptam egy zsepit. A jobb kezemet rátettem az arcára. Az ujjaim az állát súrolták, amitől kirázott a hideg, de ha jól láttam nem csak engem. A bal kezemmel próbáltam letörölni az orrából csöpögő vért. Az arca minimálisan elpirult. 

-Köszönöm.
-Ugyan már, ezek után ez a legkevesebb.
-Kyungsoo vagyok.- mutatkozott be hirtelen.
-Az én nevem Yura, örvendek.

 Elkezdtük felszedegetni a még szétszórt tárgyakat. Csendben volt, a száját apró vigyorra húzta. Amikor az utolsó dolgomat is belegyömöszöltem a táskámba felálltam, leporoltam magam és biccentéssel jeleztem, hogy én bizony megyek. 

-Várj.- szólt utánam.

-hmm?
-Hazakísérlek.

Egymás mellett csendben döcögtünk, egészen a házunkig. Majdnem végig az utat bámulta, de ha nem azt, akkor engem. 

-Ez lenne az?

Bólogattam.
-Hüü. Tök nagy. Ez menő. Khm akkor én.. megyek is.- ebben a pillanatban az orra szétnyílt a mosolygástól.

Fogait összeszorította, majd kezeit ismét rászorította. Nem haboztam. Megfogtam a szabad kezét, és behúztam a házba. 

-Rendbe hozlak, addig bírd ki. Az emeleten van egy elsősegély doboz.- suttogtam.

 Beleegyezett, majd elindultunk felfelé a lépcsőn. Próbáltam minél halkabban felmászni az emeletre, nehogy felkeltsem a bátyámat. Vele élek, mivel a szüleink üzleti úton vannak a tengeren túl. Nagyon kedves ember, kivéve ha felkeltik az álmából. Minden esetre hálát adok az égnek, hogy ilyen testvérem lehet.

Beértünk a fürdőbe. Kicsaptam a fiókot és előkerítettem azt a parányi elsősegély dobozt. Mindeközben vagy hat gyógyszert vertem le a földre, valamelyik ki is borult, de nem zargatott. Előhúztam egy kis gézköteget, majd rácsöpögtettem a fertőtlenítőt. A kelleténél erősebben nyomtam az orrára. Miután felitattam az összes vért a kis rongyommal előmatattam a ragtapaszt. Precízen felhelyeztem a nózijára, nagyjából egyenes vonalban. A sikeres "műtét" után egy gyenge vigyort nyomtam a képemre, amit Kyungsoo is viszonzott, de az övé egyfajta "Köszönöm szépen" mosoly volt. Elkezdtem összepakolni a kiömlött gyógyszereket a földről, de szembe találkoztam azzal amivel nem akartam. Kyungsoo fogta a kezében. A nyugtatómat olvasgatta, amire az volt rávésve:

Pánikbetegség? Semmi gond, ez megoldja.